© Plotter Service Kft. (2015)

A körültekintő választás


Roland, a dekorációs „svájci bicska”


A japán Roland cég a kilencvenes években a vágógépekkel alapozta meg a hírnevét. Sok elsőgenerációs gép a mai napig teszi a dolgát és a kopó alkatrészek cseréjén kívül semmilyen ráfordítást nem igényel.


A nyomtató-vágó gépek ötletét - hogy ne csak öntapadós fóliából kivágott betűk és alakzatok előállítására legyen alkalmas a gép, hanem magára az öntapadós fóliára való nyomtatásra is - a megváltozott igények adták. Ekkor jelent meg a PNC-5000, utána a PC-50, PC-60 és a PC-600.


Ezek a nyomtató-vágó eszközök a thermotranszfer eljárást használták a nyomtatásra. Az eljárás lényege, hogy a festékkazetta anyagát „átégetik” az öntapadós vinyl felületére, ezzel kopásálló, UV álló nyomatokat hoznak létre. Az eljárásnak az volt a hátránya, hogy a festékkazettákat cserélgetni kellett és eléggé időigényes volt a nyomat elkészítése. Sok esetben a felhasználók kissé félreértették ezt a gépet, mert poszternyomtatásra is szerették volna használni, azonban ez a gép erre alkalmatlan volt. Amire azonban tökéletesen megfelelt: kis példányszámú, sorszámozott, színátmenetes, bonyolult körbevágási vonallal rendelkező öntapadós matricák nyomtatása. A gépnek volt egy nagy előnye, méghozzá az, hogy lehetett hozzá vásárolni direkt színként arany és ezüst kazettát és ezáltal fémes színeket tudott nyomtatni. A Roland az igényeket felismerve az elmúlt év végén piacra dobta az XC-540MT gépét, amely a világon először ezüst folyékony festék használatával lehetővé teszi a fémes színek nyomtatását is.


De ugorjunk vissza egy kicsit az időben! A Roland a vágógépekkel elért sikerei után elindult nyomtatás irányába is. Megalkotta a beltéri (és pigment festékkel működő kültéri, ld. Roland CJ-70, az első kültéri pigment ink-jet nyomtató a világon), vízbázisú nyomtatókat. Ezek a nyomtatók a fejlesztésnek köszönhetően ismételten hozták az elvárt minőséget és színvonalat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy sokan a mai napig régi Roland nyomtatókat alakítanak át textilnyomtatókká, mert tudják, hogy a gép szerkezete megbízhatóan működik, sok-sok év használatot követően is.


A pigment tintás nyomtatókkal egy időben piacra kerültek a beltéri nyomtató-vágó eszközök is. Ezek a gépek a CJ-70 és CJ-500 típusjelet viselték. A két gép megjelenése között készült el egy újítás, amelyet a mai napig használnak a Roland gépekben. A CJ-70 gépnél ugyanis a vágó- és a nyomtatófej egy szerkezeti egység volt ugyanúgy, mint a thermotranszfer nyomtatóknál. Ez a tintasugaras technológiánál gondot okozhatott, mert nyomtatásnál nem volt probléma, hogy a vágófej „cipeli magával” a nyomtatófejet, azonban vágásnál már nehézséget jelentett, hogy a két fejet együtt kell mozgatni az anyag felett. Nagyobb volt a mozgó fejek tömege, ezért csak kisebb sebességgel lehetett az elvárt precíz kontúrvágást végrehajtani és a nyomtató fej - ha nem használták - könnyen beszáradhatott. Ezt a problémát sikeresen kiküszöbölték a CJ-500-as típusnál. A vágó- és a nyomtatófejet egy elektromágnes kapcsolja össze és vágásnál a nyomtatófej a parkoló pozícióban „pihen”, így nem tud beszáradni.


Ezt a technológiát (12 évig egyedül a világon) a Roland azóta is használja minden nyomtató-vágógépében.


A fejlesztés innentől kezdve inkább a gépek nyomtatórészét érintette, mert a vágórészek megfelelően jól, gyorsan és pontosan dolgoztak. A kültéri nyomtatók megjelenésével egyértelmű volt, hogy a Roland nemcsak kültéri plakátok, bannerek előállítását támogatja, hanem azt is, hogy az ügyfelei ki tudják szolgálni a vevők bővebb igényit, ezért a nyomtatók vágni is tudnak.


Álljon itt néhány gondolat arról, hogy miért is ajánljuk a nyomtató-vágó gépeket.


Minden vállalkozás szeretne olyan gépet vásárolni, amely sokrétűen használható. A Roland nyomtató-vágó eszközt az irodánkban elhelyezve egy olyan többfunkciós gépet kapunk, amely a munkafolyamat lépéseit önállóan, emberi beavatkozás nélkül, automatikusan is képes végrehajtani, egymás után. Például nyomtatás után visszacsévéli és körbevágja a nyomatokat. A Roland rendszerekben, megfelelő anyagok felhasználnása esetén (ellentétben más gépekkel) általában NINCS szükség száradási időre a vágás előtt, nem kell „pihentetni a médiát”! Gyengébb minőségű anyagokhoz ugyanakkor beállítható automatikus szárítási idő is. Abban az esetben, ha külön nyomtatóval és vágóval rendelkezünk ezek a munkafolyamatok nem automatikusan követik egymást, hanem nekünk kell „lesben állnunk” és átrakni az egyik gépből a másikba a nyomatot. Ezzel a más munkára fordítható értékes időt veszíthetünk. Sajnos, ha az ember siet, akkor hajlamos hibázni, ezért, ha sürgős nyomtatni-vágni valónk van, akkor elronthatjuk a vágógépbe való befűzést és kezdhetjük elölről a nyomtatást. Ez az emberi tényező kizárt a nyomtató-vágógépek működése közben.


A nyomtató-vágó gépek további előnye, hogy integráltáságuk miatt nem foglalnak el az értékes munkaterületből két gépnyi helyet. Értelemszerűen elég egy gép kezelését jól megtanulni, nem kell gondolkodni azon, hogy „ennél az eszköznél ezt most, hogyan is kell”.


Amennyiben az anyag laminálására szükség van - a kopásállóság növelése miatt -, akkor az anyag nyomtatóból való kivétele elkerülhetetlenné válik. Ebben az esetben a Roland nyomtató-vágóiban kifejlesztésre került egy négypontos azonosítási rendszer, amely minden sarkot visszaolvas és a vágás során korrigálja a ferde anyagbefűzést vagy anyagtorzulást. Amennyiben olyan anyaggal dolgozunk, amelyik hajlamos a torzulásra, akkor mindenképp javasoljuk az említett négypontos azonosító rendszernek a használatát.


Összegezve, véleményünk szerint nem véletlenül terjedtek el péládul a grillező mikrohullámú sütők, hiszen az összeillő funkciók egy eszközbe való építése megkönnyíti az ember életét. Gondoljunk csak a talán legelterjedtebb példára: a svájci bicskára.